Egyik volt legjobb barátom verseit teszem ide. Verseiben megtalálható az erőszak és a csúnya beszéd is, de neki ilyen a stílusa.. legalább szívből ír...
Egy rap:
,,…Az életem neked hamisnak látszik
De ez a gyerek előtted semmit nem játszik
El senki kedvéért
Akkor sem változnék meg, hogy ha te kérnél
Istennek sincs elég hatalma ahhoz
Hogy hozzá tapasszon engem a bolyhoz
Nem tartozom sehova, nem vagyok én senki
De nem sikerült tőlem az életem elvenni
Nem adom fel soha, azt amibe belekezdtem
Akkor sem ha eközben nagyon sokat vétkezem
És közben kérdezem
Sikerült-e a Földet megmérgeznem?
Azzal amit csinálok
Mindenkinek ilyen életet kívánok
Nem túl luxus, de azért nem gettó
Ilyenné ez tett a sok év alatt, óóh
Hogy én már elég sokszor pofára estem
De ezek után soha sem csak lestem
Felálltam lassan és tovább mentem
Aki belém kötött, azt mindig megvertem
Ilyennek születtem, ilyen is maradok
A lelkemben sebet én le nem takarok
Oké, hogy rossz volt és akkor fájt nagyon
De azóta is ültem egyedül a padon
Amin egyszer csak mi ketten ültünk
Egymás látványától a föld fölött repültünk
Nem repültem azóta, már nem is fogok
Mert elmegyek és mindent magam mögött hagyok
Nem fog érdekelni amit eddig tettem
És az sem amit elvesztettem
Sok mindent vesztettem el ezen a földön
Olyan is volt már, hogy azt hittem megölöm
A főgórét ott fenn, aki onnan néz
Sokszor volt már jutalma égbe emelt kéz
Amina középső ujj mutatott fölfelé
Csak, hogy megmutassam az életem nem övé
Üvöltöttem az égre, tiszta szívből mondom
Hogy én az ő életét puszta kézzel oltom
ki, de el úgy sem temetem
Hanem pár haverrel a Parlamentre kötettem
fel, hogy lássa mindenki
Így jár a világon az összes rohadt jenki
Aki a Parlamentben van, és onnan irányít
Hé kedves barátom, mondd csak mit vársz így
Hogy mások irányítják az életed végig
Szarnak a családodra őket meg nem védik
Kezedbe kell venned a saját sorsodat
És ez a kéz később majd pofonokat osztogat
Jobbra is, balra is vissza nem fogja magát
És szarik arra, hogy mit gondol a világ
Az ő rövidke kis életéről
Hogy ő minden nap az életért öl
De nem adja el, sőt még el sem gyengül
Addig folytatja amíg holtan el nem terül
Ez sokba kerül, de bajt nem kerül
A fájdalom fénye mindig rá vetül
Ismerős-e történet? Ne mondd, hogy így van
Hisz te is vele együtt osztozol a kínban
Mint még sok mindenki ezen a világon
Nektek én tiszta szívemből kívánom
Győzzétek le ti is egyszer a gonoszt
És lássátok a felhő mögött a napot…”
Cím nélkül
A NAP IS FÖLJÖN MINDIG BÁRMILYEN HOSSZÚ AZ ÉJSZAKA
MÉG Ő SEM MARAD MEG A SÖTÉTSÉGBEN SOHA.
ÉN SEM ADOM FEL MERT EGYSZER MÉG TALÁN
AZ ÉN ÉLETEMBE IS BELÉP AZ A LÁNY.
AKI AZ ÉN NAPOM LESZ A SÖTÉTSÉGBEN VÉGIG,
AKI ENGEM MONDD MAJD HA TŐLE MEGKÉRDIK:
,, NEKED KI A LEGFONTOSABB EZEN A VILÁGON?”
ÉN BIZONY TISZTA SZÍVEMBŐL KÍVÁNOM,
TALÁLD MEG TE IS EZT AZ EMBERI LÉNYT
AKIT MAJD MELLETTED ÉR EL A VÉG!
Csak nézz rám…
CSAK NÉZZ RÁM, ÉS LÁSS ÁT A KÖNNYEIMEN
JA, HOGY NEKEM NINCSENEK, HÁT ÉN AZT KÖTVE HISZEM
HISZ MINDENKIBE VAN VALAMI AMI A JÓÚTON TARTJA
ÉS A MEGFERTŐZÖTT SZÍVÉBŐL A KÍNT KIKAPARJA
LEGYÉL ÖRÖKKÉ BOLDOG, Ő CSAK EZT AKARJA
ÉS HOGY A SZERETETET SOHA EL NE TAKARJA
HIÁBA IS TAGADJA
ÉRZI, HOGY SZERETED ÉS EZT MINENKI TUDJA
MENJ LE A KLUBBA DE VIGYÁZZ MER DURVA
HISZ MINDEN SARKON OTT VÁR A DROG DÍLEREK CUCCA
EZ ÖSSZETÖRT SZÍVED KULCSA,LEGALÁBB IS EZT MONDJÁK
ÉS, HOGY MÉG PÁR EZERÉRT ŐK ÖSSZERAGASZTJÁK
DE NE HIDD EL NEKIK, HISZ MINDEGYIK NAGY KAMUGÉP
DE HA BEINDUL A VÉSZJELZŐM, AKKOR NEKIK ITT A VÉG
AZ ÉLET SZÉP, ÉS TÁN AZ IS MARADNA
HA A LEGTÖBB EMBER NEM ZOMBIRA HAJAZNA
SAJÁT VÉLEMÉNY ÉS GONDOLATOK NÉLKÜL
AZ EMBERISÉG JÖVŐJE, A POKOLÉVAL EGYESÜL
AZ ÉLET SZÉP, ÉS TÁN AZ ISMARADNA
HA A LEGTÖBB EMBER NEM ZOMBIRA HAJAZNA
SAJÁT VÉLEMÉNY ÉS GONDOLATOK NÉLKÜL
AZ EMBERISÉG JÖVŐJE, A POKOLÉVAL EGYESÜL
TŰZ FORRÓ PENGE HASÍTJA SZÉT SZÍVEMET
AMIOR PUSZTA KÉZZEL OLTANÁD KI ÉLETED
MERT,HOGY MIEN SZAR, DE FIGYI ÚGY IS TÚL RÖVID
A PÁSZTOROK A NYÁJBÓL AZ EMÓS BIRKÁKAT KILÖVIK
HISZEN RONTJÁK A LEVEGŐT, ÉS A TÖBBIT IS MEGFERTŐZIK
AZ EMBER AKKOR IGAZÁN TISZTA, HA MEZTELENRE VETKŐZIK
LEVESZ MINDEN ÁLARCOT ÉS MÁR NEM BÚJIK MÖGÉJÜK
ÉS A NAGYURAKNAK MÁR NEM LENNE ELÉG TÖLTÉNYÜK
HOGY KILŐJÉK A GONDOLKODÓ EGYÉNEKET KÖZÜLÜNK
ÉS AKKOR MI A VILÁGCSÚCSRA, ISTEN ADJA FELTÖRÜNK
MERT KÉPESEK VAGYUNK GONDOLKODNI, EZ AMI MEGTEREMTI
HOGY VELÜNK A NAGYVILÁG NEM KÉPES MÁST CSAK MEGVETNI
IGAZÁBÓL, HOGY MOST JOBBAN BELEGONDOLTAM
EGÉSZ ÉLETEMBEN ÉN VÉGÜL IS EZT EKARTAM
AZ ÉLET SZÉP, ÉS TÁN AZ ISMARADNA
HA A LEGTÖBB EMBER NEM ZOMBIRA HAJAZNA
SAJÁT VÉLEMÉNY ÉS GONDOLATOK NÉLKÜL
AZ EMBERISÉG JÖVŐJE, A POKOLÉVAL EGYESÜL
AZ ÉLET SZÉP, ÉS TÁN AZ ISMARADNA
HA A LEGTÖBB EMBER NEM ZOMBIRA HAJAZNA
SAJÁT VÉLEMÉNY ÉS GONDOLATOK NÉLKÜL
AZ EMBERISÉG JÖVŐJE, A POKOLÉVAL EGYESÜL
HA IGAZÁBÓL MOST EGY KICSIT JOBBAN BELEGONDOLOK
ESZEMBE JUT, HOGY OLYANOK VAGYUNK MINT A NAGYOK
AZ EGYESÜLTÁLLAMOK, AHOL A SOK JENKI
A PÖTTÖMKE KIS KÉSÉT A MI VÉRÜNKRE FENI
ÉS EZT ÉLVEZI, MIKÖZBEN EZT TESZI
AZ EGÉSZ ROHADT KIBASZOTT VILÁGOT MEGVETI
HOGY NEM BÍRNAK MINKET, AZ VÉGÜL IS ÉRTHETŐ
MERT A REPP ONNAN INDULT ÉS OTT MÉG MINDIG MENŐ
FIGYELJ IDE BAZDD MEG, ÉN VÉGÜL IS LESZAROM
AMÍG ENGEM BASZOGATSZ, CSAK NE BÁTSAD MEG A SPANOM
MERT HA MÉGISMEGTESZED, MINT AGY PITBULL MEGKAPLAK
ÉS MIUTÁN ÜTÖTTEM, A FALRÓL LEVAKARLAK
LEHET HOGY NEM SZÁLLOK MAJD A GYILKOSSÁG ÁRNYÁN
DE MINDIG ELREPÜLHETEK A GONDOLATOK SZÁRNYÁN…
AZ ÉLET SZÉP, ÉS TÁN AZ ISMARADNA
HA A LEGTÖBB EMBER NEM ZOMBIRA HAJAZNA
SAJÁT VÉLEMÉNY ÉS GONDOLATOK NÉLKÜL
AZ EMBERISÉG JÖVŐJE, A POKOLÉVAL EGYESÜL
AZ ÉLET SZÉP, ÉS TÁN AZ ISMARADNA
HA A LEGTÖBB EMBER NEM ZOMBIRA HAJAZNA
SAJÁT VÉLEMÉNY ÉS GONDOLATOK NÉLKÜL
AZ EMBERISÉG JÖVŐJE, A POKOLÉVAL EGYESÜL
Egy ütés, két ütés..
Egy ütés, két ütés a földön elterülsz
Vér formájába a homokkal egyesülsz.
Egy ütés, két ütés és pofád befogod,
ha velünk kezdesz, fogad ott hagyod .
Nem érdekel mit kaphatok mi vár rám,
De azt tudom téged mi vár, a halál.
Esküszöm neked életben nem maradsz,
Hogyha a közelünkbe jössz te simán meghalhatsz
Esküszöm mindenre, esküszöm a világra
Esküdhetsz te is a jó k***a anyádra
Engem nem érdekel semmi sem már.
Megbaszhatsz, kihívhatsz nem érdekel rám mi vár.
Ez a világ rendje, de te is tudni fogod,
Amikor puszta kézzel töröm el az orrod.
Igen ez minden az agresszió én vagyok!
De a szarban én egy spant sem hagyok,
Hacsak meg nem fagyok,
Barátot szarban nem hagyok.
Eljött számodra a vég,
Nyakadon a penge hideg mint a jég.
Mikor szembe kerül velem mindenki fél,
És pofájából kifut a vér.
////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
A világ rendje, hogy mindenki maghal egyszer,
De hogy én nyírjalak ki bennem van a kényszer!!
///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
Engem is szép lassan megtör az élet,
De amíg élek nem feledlek téged!
Egyre jobban várom néha a véget,
Ami véglegesen lefejezi a létet!
//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
Szívfájdalom
Kopár lakatlan lett most a táj,
Lehet mert a szívem nekem úgy fáj
Viszonzatlan szerelem a legszarabb dolog
Ilyenkor már nem maradt más csak a drogok.
De én nem leszek ilyen, harcolni fogok,
Egészen addíg amíg el nem kopok
Fejem felemelem, és fölállok szépen,
És harcolni fogok érte többféle képpen.
Mondhatjátok rá, hogy hülye így vagy úgy
De én láttam már mikor begurult
Bizony kedves barátom nem lennék a helyedben,
Mert a végén kalapácsot találsz a fejedben.
Baszok én a trendre, szarok a világra
És nem fojtom a bánatom, mélyen a piába
Harcolni fogok és soha se föladni
Hisz fogok még pár pofont az élettől kapni.
Majkának kellett volna én eleget kaptam,
Az élet az összes pofonját nekem adta.
Megküldte rendesen a fal adta a másikat,
Mint amikor a bűnös társ föladja a másikat.
Olyan szar érzés mint mikor elkapnak,
A rendőrök egy üres szobában kihallgatnak
Megtehetnek bármit, ha akarnak megbasznak,
De bármi is történjék ne engedj az agyadnak!
HALLGASS A SZÍVEDRE, Ő NEM VER ÁT SOHA,
HOGYHA MÉGIS AKKOR TE VAGY AZ OSTOBA!
N.N.-nek írt versek:
1.
Minden reggel ha felkelek örülök hogy élek,
Akkor is hogyha a végtől egyre jobban félek!
Nem akarom hogy elmenj maradj végig mellettem,
El ne menj mellőlem, már ebben az életben.
Tudom nem parancsolhatok, hát egyszerűen kérem,
Mert nélküled ha elmész nekem itt a végem!
Veled lettem egy ember, amúgy nem voltam semmi sem,
Nekem csak melletted lett értelmes az életem!
Amikor veled vagyok érzem igazából, élek,
Mert tudom hogy életemet oda adnám érted.
Minden nap felkélek és már is félek attól,
Hogy más mellett látlak majd holnaptól.
A rohadt életbe, már gondolnom is fáj rá,
Kérlek te gondolat, engem végre hagyjál!
Boldogítsál mást, menj a közelemből,
De őt ne merészeld elvenni kezemből!
A karomban tartom, nem engedem el soha,
Hogy ha még is megtenném, akkor én egy ostoba
Rohadt barom lennék, mondjuk
mondták már sokszor.
De nem érdekel mit mondanak, nem lesz kezükben ez ostor.
Nem tudom hogy mit csinálok hogy ha egyszer elmész,
De addig hogy ha fázol mellettem mindig elférsz!
Tudod már néha én sem tudom mit érzek,
Mikor nem vagy mellettem, szépen lassan elvérzek.
Én most már a szülők előtt kalapomat emelem,
Mert ők mióta élik át, ami történik most velem!
Szeretlek, féltelek, ezeket együtt teszem,
Tudod hogy mit érzek? Úgy hívják hogy szerelem,
A legfájdalmasabb dolog, ami veled történhet!
Mert hogy egyszer elveszted, mindennapos történet
Talán egyszer úgy kelsz fel, hogy hiányzik valami,
Rájössz hogy elhagyott, mégis képes volt megtenni!
Vajon évente hányan halnak meg ettől,
Igazából tudhatjuk, hisz hány film készült már ebből?
A főhősünk zokog, álomba sírja magát.
Ebben a mesében is megzabálják Piroskát,
De nem mentik meg, Hófehérkét is leszarják.
A Witches boszorkányokat pedig máglyára dobják.
Ez a mindennapi élet, ennek nem lehet jó vége,
Csak pár percre nézel félre, már is benne vagy a trébe,
Igazából legtöbben nem tudják miről beszélek,
Hisz még sohasem voltak kitéve ilyen veszélynek!
Mostanában a randi hely egyszerűen a Facebook,
De egy igazi párt sem találtam én még ott,
Sírtak már a vállamon:,, Mondd! Mi az a szerelem?”
Mikor a saját párjukat sem látták még csak képeken…
Én a Híreket nézem ha bekapcsolom a gépet,
És egyre többet hallom, hogy mik történnek Pécsett,
Amikor ilyenről hallok, mindig forr a vérem!
Csak egyszer kerüljön elém, a farkát én le tépem
Mindig belegondolok hogy mi lenne ha veled
Tennék ezt, aztán meg elvennék az életed…
Mindig belegondolok mit csinálnék azután,
Biztos hogy pár nap múlva magam felakasztanám,
Gondolom rossz hallani hogy ilyeneket mondok
De a vállam egyre jobban nyomják le a gondok!
Mindig arra gondolok, boldog leszel-e velem?
És amíg ezen gondolkodtam szépen lassan felnőttem,
Egyre többet gondolok a jövőnkre magamtól.
Hogy tudjak venni ötünknek egy szép házat valahol,
Én, te meg még három gyerek..
Nagyon boldog lennék veletek,
A nagyobbik lányunk segítene az ikrekkel,
A mi szüleink tömnék a fejük illemmel.
Jó kis szülők lennénk, meg boldogak együtt,
És még boldogabbak lennénk együtt velük..
Uram atyám, fúú de előre rohantam,
Még itt sincsen a gimi, mit gondolhatsz te most rólam!
Bocsánatot kérek, nem tudom mi van velem,
A túlélő énemet eltüntette a szerelem!
Már nem a túlélés a cél, hanem hogy te veled
Csöndben, kettesben, boldogságban ellegyek…
Nem tudom már, hogy mikor, de eltalált Ámor,
És az ő nyila okozata nálam ez az álom!
Az álom, hogy veled legyek, most már tiszta valóság,
Remélem hogy az érzelem felőled sem hazugság!
Mindkettőnket átbasztak, és már képtelen vagyok
Olyan rohadtul simán élni mint a tévében a nagyok.
A nagyok akiknél soha semmi sem gond,
Úgy látszik ők az élettől nem kaptak sok pofont..
Majka barátunk nem, de én már eleget kaptam,
Hát jó édes Istenem, az enyémeket már másoknak adtam….
2.
Életem fájdalma szép lassan elmúlik,
Ahogy a boldogságom hosszabbra nyúlik.
Érzem, hogy értelme van annak h éljek,
Érzem , hogy sose akarlak elhagyni téged!
Érzem, hogy nem fáj már nem is éget,
Már nem is éget annyira az élet!
Mindig azért sírtam, hogy kevés a barátom,
Vagy pedig azért hogy én meg nem találom
Soha, a szerelmet már ebben az életben!
De, hogy mégis megtörtént, lehet nem véletlen!
Eddig mikor szükség volt rájuk sehol se voltak,
most meg, hogyha bajom van szó szerint futnak…
Az oldalam címe az, hogy versek és idézetek, ez nem tartozik egyik kategóriába se, de úgy gondolom érdemes kitenni.. Jó olvasást továbbra is ! :)
Hogy ki vagyok én? Az tökmindegy én nem vagyok senki csak egy srác aki túlélte azt amibe mindenki más beledöglött volna. Túléltem azt ami nektek csak egy rossz vicc: December 21. Igen jól látjátok ez az a dátum amin mindenki csak nevetett egy jót. Pedig sok mindenről nem tudtok.
Kezdjük az elején: December 20. még egy normális napnak indult. Mindenki hülyéskedett azzal hogy csináljatok meg mindent amit nem mertetek eddig, meg ilyenek. Jó buli volt, tudjátok mindig vannak olyan idióták akik elhiszik. Mondjuk most h megtörtént velem ami lehet h inkább mi voltunk az idióták h nem hittük el. De ezt majd később.
21:fölkeltem rohadt boldog voltam mert szünet előtti utolsó nap, péntek és világvége ami azt jelenti h biztos nem csinálunk semmit hála az osztálytársnőimnek. Mindig elérik amit akarnak szóval tartozik már nekik az osztály, sokkal. Szóval fölkeltem, egy gyors reggeli és irány a suli. Csak pár utcányira lakok szóval mehetek gyalog bármilyen az idő vagy nehezek a cuccaim. Ez van ezt kell szeretni hallottam már sokszor. Pont beértem az óra kezdésre mert rohadtul csúszott az út, és olyankor az a két utca is sok. Megint egy késés,a harmadik a héten és én csak mosolygok. Kezdek tényleg hinni az osztálynak h őrült vagyok. Ezt akkor kezdték amikor elkezdtem felnőni: elkezdtem szarni arra h mit gondolnak mások, onnantól kezdve lett igaz az életem. Nem gürcöltem többet azon h milyen jegyeim vannak, azzal h ki miért utél, leszartam hogy nincsenek barátaim (most már vannak), a zene volt mindenem. Persze nem Justin Bieber és a fostalicska társai. Rendes zene.
A suliban minden jól ment . Kellyvel megint beszélgettem egy jót, ő az aki tetszik nekem. Akkora mint én, barna haja és szeme van, és gyönyörű. De amit leges legjobban szeretek benne az az h nem normális, őrült de csak a jó értelemben. És jött a 10 óra. Mindenkit megöleltek a lányok, Kelly is, és nem történt semmi. De tényleg már én is kezdtem elhinni hogy lesz valami,és,és nem. Persze nevettünk egy jót, aztán megírtunk egy töri és egy biosz tz-t. A nap végére viszont kezdtem furán érezni magam; olyan érzésem volt mint amikor feleltek valamiből és szinte tudod, hogy téged fognak felszólítani úgy, hogy nem tanultál. Szóval gombóccal a torkomban ültem be a hatodik órára. Eltudjátok hinni, péntek hatodik órám: osztályfőnöki. Beszarás, egyszerűen nem tudok rá mást mondani. Egyébként mindig jó hangulatban telnek az ilyen órák, de most, amikor beléptem a terembe, megint pár perces késéssel, haláli csönd volt és az osztályfőnökömön, Mr.Mike-on, kívül még két másik fickó is állt a tanári asztalnál. Megkérdeztem és senki sem tudta, hogy miért vannak itt. Így hát vettem a fáradságot, amire a többiek nem voltak képesek, és föltettem a kezem:
-Mike,- Mr.Mike megengedi, hogy simán csak Mike-nak szólítsuk, ezen is látszik mennyivel lazább a többi tanárnál- beavatnál minket is a részletekbe?
-Bocs, B – ez vagyok én, a továbbiakban is csak így fogok szerepelni – de most még nem. Kérlek ülj vissza a helyedre!
Leültem az első padban lévő helyemre, ahonnan legalább azt hallottam h angolul beszélnek. Túl sok mindent nem értettem meg de ez az aprócska infó is segített valamit; biztos amerikaiak.
- Szerbusztok , gyerekek! Hogy vagytok? Jól ezt örömmel hallom. – most először néztem meg jobban ; egy a harmincas éveinek elején járó nő beszélt hozzánk. Olyan sötét vörös hátközépig érő haja volt amit addig még nem láttam. A másik egy marcona képű férfi. Gépelt haja és fekete öltönye volt. – Egy sajnálatos hírt kell közölnünk veletek. Őrmester!
- A körzetet ki kell üríteni és evakuálni kell. Ami annyit tesz, hogy mindenki most azonnal hívja föl a szüleit és mondja meg ma nem megy haza. Ezután gyertek utánunk.
Ezzel elindultak kifelé az ajtón, de közülünk senki meg se moccant. Pár perc múlva Mike törte meg a csendet:
- Na hallottátok. Telefonáljatok szépen, miközben megyünk. Mindenki álljon párba ne keltsünk pánikot!
- Miért a többi osztály nem jön? – Nem emlékszem már kimondta, de szerintem Anne, ő mindig rátapintott a lényegre.
- Nem, ők nem jöhetnek.
- De mért nem? Nekem az öcsém is ide jár, ő sem jöhet?
- Nem! Figyeljetek ide! Azért csak mi mehetünk mert valakinek közületek nagy beosztásban dolgoznak a szülei, szóval örüljetek,hogy legalább mi mehetünk.
- És tulajdon képen hova, és mért is megyünk el? – Ezt már James kérdezte, ki nem álhatom sőt gyűlölöm, mert most ő jár Kellyvel, és ez nekem elég ahhoz,hogy minden rossz érzés hiányában megtudnám fojtani a saját heréivel.- Múltkor is amikor tűz riadó volt, kinn álltunk a hidegben több mint három órán át, és…
- Kussolj már!- Mike szinte üvöltött, még sose láttuk ilyennek és hidd el nem szép látvány.- Figyelj ide! A legfelsőbb körökből küldtek egy e-mailt, hogy hagyjuk el az iskolát, és én sem tudom miért ne is kérdezd. Egyszerűen azt kell tennünk amit mondanak, és majd közlik velünk a miérteket ha akarják.
Eközben már ki is értünk a főkapuhoz ahol három elég testes terepjáró várt ott ránk. A jól ismert Vöröske és Durci mellett, nem mutatkoztak be szóval az osztállyal így hívtuk őket, három másik jól megtermett férfi is volt. Mind a három ugyan olyan fekete kezes-lábast viselt. Vöröske beosztott minket a dzsippekbe. Én szerencsére Kelly mellé kerültem, előttem meg Anne ült. James meg a lehető legtávolabbi dzsippbe került. Persze Kelly sírt, hogy rakják a helyemre Jamest vagy hagy üljön át, ez elég rosszul esett de nem engedték meg szerencsére. Ő meg bevágta a durcit egész útra. A mi vezetőnk Vöröske lett. Mondjuk lehet hogy jobb is volt így mert azok a fickók nem voltak túl szimpik. Az út kábé másfél óra volt. Nem beszélgettünk túl sokat egymás között a Vörösssel meg főleg nem. Csak úgy harminc perc múlva kértük meg hogy kapcsolja be a rádiót. Onnantól kezdve csend volt. Úgy egy másfélóra után amikor letértünk az autó pályáról valami fura érzésem támadt, megint. Nem az mint a múltkor, ez valami olyan volt mint még soha. Az volt az érzésem hogy eddig mindent rosszul csináltam és most jót kell cselekednem. Egyszerűen elkezdtem félni. Nem szoktam ilyet tenni, és nem is akarok rá szokni mert nagyon szar érzés volt. Kábé olyan mint amikor Kellyék bejelentették hogy járnak.
- Na megérkeztünk, szálljatok ki. - Vöröske ezzel a mondatával ébresztett föl szinte, húzott vissza a valóságba.
Most láttam csak, hogy egy ideiglenes támaszponton vagyunk valahol az isten háta mögött. Katonai bázis, biztos hogy az volt mert mindenhol fegyveres őrök járőröztek. Katonai járművek szálltak föl és le a félig kész leszálló pályán. Minket bevezettek egy hangárba ami tömve volt katonákkal és csapat szállító járművekkel. Oda tessékelték az osztályt egy nagy fülkéhez ami mint kiderült egy rohadt nagy lifthez tartozott. Lementünk úgy kábé 7 emelete és ki kellett szállnunk.
Egy elég nagy konfrencia szoba volt ahol már ott volt pár nagy tiszteletnek örvendő ember. Nem bírom őket, mármint a gazdag és híres embereket mert mindig elvannak szállva maguktól. Le kellett ülnünk a számunkra föltartott helyekre egy nagy kivetítővel szemben. Mi voltunk a legtávolabb és elkezdtem megszámolni az embereket. Cirka százan lehettünk a helységben plusz az osztály. Most bejött az ajtón egy elég öreg kiharcolt róka kinézető faszi és elkezdett mindenféléről beszélni. Nagyon jó volt az akusztika, hallottuk minden szavát pedig nem volt hangosítás. A nagy kivetítőn őt mutatták, és valahogy nem mozgott csak a szája. Nem volt semmi emberi a megjele...
Majd jön a folytatás!!